Sokkoló felfedezés a kertemben: egy kamera, ami minden mozdulatomat figyeli!
Nemrég egy középkorú házaspár költözött a szomszédba. Nem voltak gyerekeik, kettesben éltek. Amikor megérkeztek, bemutatkoztak, de volt bennük valami furcsa.
Egy hét múlva elutaztam a hétvégére anyukámhoz. Vasárnap este hazatértem, mit sem sejtve arról, hogy mi vár rám.
Egy hosszú munkanap után fürdőruhában kimentem a kertbe, hogy napozzak egy kicsit, és meglocsoljam a paradicsomaimat. Pihengettem, élveztem a csendet, amikor észrevettem valami szokatlant. A szomszédok eresze alatt egy fekete tárgy volt.
Összeszűkítettem a szemem, hogy jobban lássam, és akkor… BAM!
Egy kamera!
Pontosan az én kertemre volt irányítva, figyelve minden mozdulatomat.
Dühös lettem! A kertemet magas kerítés vette körül, így semmi okuk nem volt figyelni. Az ablakaik sem az én telkemre néztek, akkor mégis miért volt ott az a kamera?
Gondolkodás nélkül magamra kaptam egy köntöst, és azonnal átsiettem hozzájuk.
Megnyomtam a csengőt. Lajos ajtót nyitott, láthatóan bosszúsan.
— Megmagyaráznátok, miért irányul egy kamera az én kertemre? — kérdeztem.
Lajos közönyösen megvonta a vállát.
— A kerítésre figyelünk. Nem akarjuk, hogy bárki átmásszon.
— Komolyan? — vágtam vissza. — Ki akarna átmászni egy ilyen magas fakerítésen?
Ekkor megjelent mögötte Éva, karba tett kézzel, jéghideg arckifejezéssel.
— Jogunk van megvédeni a tulajdonunkat, — jelentette ki.
És az én magánszférám?! Őket ez nem érdekelte. Próbáltam elmagyarázni, hogy ez súlyos jogsértés, de teljesen figyelmen kívül hagytak.
Feljelenthettem volna őket, de a jogi ügyek hosszadalmasak és drágák. Ezért egy sokkal jobb tervet eszeltem ki…
A következő hétvégén meghívtam pár barátomat, és együtt kidolgoztunk egy zseniális bosszút.
Ami ezután történt… az életük legnagyobb leckéje lett! ⬇️🔥⬇️ A teljes történet a kommentekben 👇👇👇👇
Amikor a szomszédaim kamerát szereltek a kertembe, megmutattam nekik, mit jelent a magánélet – anélkül, hogy pereskedtem volna!
Ami egy egyszerű magánéleti lecke akart lenni, végül egy olyan jelenetté vált, ami nemcsak a rendőrség figyelmét keltette fel, hanem váratlan következményekkel is járt.
Sosem gondoltam volna, hogy egy napon hőssé kell válnom, hogy móresre tanítsam a kíváncsi szomszédaimat, de az élet tele van meglepetésekkel.
Minden akkor kezdődött, amikor Éva és Lajos beköltöztek a szomszéd házba. Elsőre kedvesnek tűntek, de volt bennük valami… fura.
— Üdv a környéken! — mondtam mosolyogva, és átnyújtottam nekik egy kosár frissen szedett paradicsomot. — Ema vagyok.
Éva idegesen nézett körbe.
— Köszönjük! Mi nagyon… biztonságtudatosak vagyunk. Biztosan megérted, ugye?
Nem, nem értettem, de udvariasan bólintottam. Akkor még nem sejtettem, mi vár rám.
Egy héttel később, miután hazatértem anyukámtól, sokkoló felfedezést tettem a kertemben.
Egy délután fürdőruhában napoztam és locsoltam a paradicsomaimat. Ahogy a vizet permeteztem, észrevettem egy kis fekete tárgyat a szomszéd eresze alatt.
— Ez egy kamera? — gondoltam, hunyorogva figyelve.
Aztán a vér megfagyott bennem: a kamera egyenesen az én kertemet figyelte!
Azonnal a szomszédokhoz rohantam, még mindig fürdőruhában, és dühösen bekopogtam az ajtajukon. Lajos ajtót nyitott, láthatóan idegesen.
— Miért figyeli egy kamera az én kertemet?! — csattantam fel.
Ő csak megvonta a vállát.
— Biztonsági okokból. Nem akarjuk, hogy bárki átmásszon a kerítésen.
— Nevetséges, — vágtam vissza.
Ekkor Éva is megjelent az ajtóban.
— Jogunk van megvédeni a tulajdonunkat, — mondta hűvösen.
Egyáltalán nem értették, mennyire helytelen, amit csinálnak.
Dühösen hazamentem.
Feljelenthettem volna őket, de minek? Jobb tervre volt szükségem.
Felhívtam a barátaimat.
— Luka, szükségem van a segítségedre. Mennyire szereted… a színjátékot?
Luka felnevetett.
— Most már kíváncsi vagyok! Mesélj!
Így született meg a terv. Csatlakozott hozzánk Peti, aki az effektek mestere volt, és Nóra, aki imádta a jelmezeket.
— Nem visszük ezt túlzásba? — kérdeztem az utolsó megbeszélésen.
Luka a vállamra tette a kezét.
— Ema, hetek óta figyelnek téged. Megérdemlik.
Peti bólintott.
— És különben is, mikor csináltunk utoljára valami ennyire őrült dolgot?
Nóra mosolygott.
— A jelmezek készen állnak. Nincs visszaút.
Felnevettem, és minden kétségem szertefoszlott.
— Rendben. Csináljuk!
Második rész
Szombat délután összegyűltünk a kertemben, a lehető legőrültebb öltözékekben. Én egy neonparókát, egy tüllszoknyát és egy búvárruhát viseltem.
— Készen álltok az év show-jára? — kérdeztem vigyorogva.
Luka egy földönkívüli maszkot húzott fel.
— Tegyük felejthetetlenné!
Először csak lazán viselkedtünk: táncoltunk, beszélgettünk, nevettünk.
Aztán elkezdődött az igazi műsor.
Luka összeesett, Peti előkapott egy műanyag kést, amit ketchup borított.
— Megérdemelted! — kiáltotta drámaian.
Mi pánikot színleltünk, sikoltoztunk.
A szomszédok függönye megmozdult.
— Néznek minket, — suttogtam.
Pár perc múlva… szirénák!
Egy órával később a kamera eltűnt, és a szomszédaim büntetést kaptak illegális megfigyelésért.
Pár nappal később… elköltöztek.
Én pedig? Végre élvezhettem a nyugalmamat.
