✈️ Volt már részed elviselhetetlen ülőszomszédokban egy repülőúton? Hadd meséljem el azt a hihetetlen esetet, amikor egy épp csak összeházasodott pár úgy gondolta, hogy a 14 órás repülésünk a nászútjuk színtere lesz. Ami egy nyugodt utazásnak indult, gyorsan rémálommá vált… egészen addig, amíg úgy nem döntöttem, hogy helyreállítom a rendet. 😏
Alig foglaltam el a helyem kényelmesen, amikor a mellettem ülő férfi megköszörülte a torkát.
– Szia, Dave vagyok – mondta kissé túl magabiztos mosollyal. – Tudom, hogy kínos, de nem cserélnél helyet a feleségemmel? Most házasodtunk össze, és nagyon szeretnénk egymás mellett ülni.
Udvariasan visszamosolyogtam. – Gratulálok nektek! És hol van a feleséged?
Zavartan a gép hátsó részére mutatott: – Lia ott hátul ül, a turistaosztályon.
Nem vagyok érzéketlen. Megértem, hogy a friss házasok együtt akarnak lenni.
De én felárat fizettem ezért az ülésért a prémium osztályon, és nem volt szándékomban lemondani róla egy hátsó soros szék kedvéért.
Dave mosolya lehervadt. – De…
– Csend legyen – vágott közbe szigorúan egy légiutas-kísérő, aki épp akkor érkezett.
– Önök nem fizettek az upgrade-ért, és kivételesen kerültek ide. Kötelesek pontosan betartani a szabályokat.
Majdnem elnevettem magam. Az egész helyzet megfordulása egészen élvezetes volt.
Aztán a stewardess Lia felé fordult…
A történet a hozzászólásban folytatódik 👇
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
Azt hitték, tönkretehetik a repülésemet – én visszahoztam őket a valóságba
Egy hosszú távú repülésről gyakran azt képzeljük, hogy nyugodt időszak lesz: takaró a térden, egy jó film, pár óra alvás. De néha a sors (vagy az ülések elrendezése) szomszédokat sodor melléd, akiktől a hajad égnek áll. Pontosan ez történt Toby-val, egy 35 éves férfival, aki csak békésen szeretett volna hazautazni. Spoiler: inkább egy rossz szappanopera szereplőjének érezte magát.
Egy „romantikus” kérés… vagy a káosz kezdete?
Az elején minden csendes volt. Toby prémium turistaosztályon foglalt helyet, hogy kényelmesebben átvészelje az utat. Aztán megjelent Dave, széles mosollyal, és kérte, hogy cseréljen helyet, hogy a felesége mellett lehessen… aki jóval hátrébb ült.
Kedves kérés? Talán. De Toby sokat fizetett ezért a kényelemért. Így udvariasan válaszolt: – Semmi gond, ha átvállalod az upgrade árát – nagyjából 600 euró. Dave arca elkomorult, és odasúgta: – Meg fogod bánni ezt.
Példás utastársak? Inkább rémálom
Ami ezután következett, az egy idegesítő jelenetekből álló parádé volt: túlzott köhögés, hangerőn bömbölő filmek fülhallgató nélkül, szétszórt süteménymorzsák, és a csúcspont… Lia Dave ölébe ülve, a kabin közepén, zajos és kínos szeretetnyilvánítás közepette. Mint egy rossz vígjáték.
Toby próbálta megőrizni a nyugalmát, de ez olyan volt, mint szívószállal próbálni turmixot inni, miközben el van dugulva – lehetetlen.
Amikor a türelem elfogy
Egy óra elteltével Toby odament egy légiutas-kísérőhöz. A helyzet megváltozott. Határozott, nyugodt hangon az utaskísérő rendre utasította a párt: – Nincs közös ülés egy helyen, nincs zavarás. Vissza a turistaosztályra.
A döntést megkönnyebbült sóhaj kísérte több utastól. Egy idősebb úr kacsintott Toby felé: – Szép munka. Emlékeztetett az én házasságom kezdetére.
A karma visszavág
Később a friss házasok még egy próbát tettek: – Sürgős mosdóügy – közölte Lia. De Toby, nyugodt és figyelmes, csendben jelezte a személyzetnek a viselkedésüket. Az eredmény? Ismét visszakísérték őket a gép végébe, vita nélkül.
A repülés további része kellemes csendben telt, mintha jutalom lett volna. Leszálláskor Toby végre találkozott a családjával. Dave és Lia pedig eltűntek a tömegben – szinte irreálisan – egy olyan történetté válva, amit most már mosolyogva lehet elmesélni.
Tanulság:
Egy kis türelem, egy jó adag irónia és egy hatékony személyzet képes egy kellemetlen élményt személyes győzelemmé változtatni.
