Egyetlen fiam nem engedte, hogy meglássam újszülött unokámat, pedig öt órát gyalogoltam, hogy odaérjek…
Hetvenegy évesen végre nagymama lettem! Alig vártam, hogy találkozzak az unokámmal. De a fiam, Márk, azt mondta, hogy nem tud értem jönni. Őszintén szólva mindig is úgy éreztem, hogy a fényűző új életében szégyelli az öreg édesanyját. De annyira hiányoztak, hogy azt gondoltam: na és? Majd én elmegyek hozzájuk!
A dermesztő hideg, a hó és a járókeret nélkül alig működő lábaim ellenére ÖT ÓRÁT gyalogoltam.
Fáztam, kimerült voltam, alig álltam a lábamon, de semmi sem állíthatott meg. Amikor végre megérkeztem, kopogtattam az ajtón. Márk kinyitotta, rám nézett, és egy szót sem szólt. Elkezdtem elmagyarázni neki, min mentem keresztül, remélve, hogy megérti, de ő rám kiabált:
„Nem érdekel, min mentél keresztül! Megmondtam, hogy majd később találkozunk!”
Azzal becsapta az ajtót az orrom előtt!Istenem, ott álltam, és csak sírtam. Valóban ezt érdemeltem?..
Később, otthon, már mozdulni sem tudtam. A lábaim feldagadtak, szó szerint cserbenhagytak. Ekkor hallottam, hogy az ajtóm kinyílik…
👇👇👇
‼️‼️‼️⚠️⚠️⚠️ A teljes történetért és további képekért kattints a kommentekben található linkre ⬇️⬇️⬇️👇👇👇👇👇.
Amélia, egy idős édesanya, mindennél jobban szerette volna meglátogatni újszülött unokáját. Mivel azonban a fia, Márk nem volt hajlandó érte menni, úgy döntött, hogy egyedül indul útnak, annak ellenére, hogy idős volt és járókerettel közlekedett. Az út hosszú és fárasztó volt, de Amélia rendíthetetlenül haladt előre, abban a reményben, hogy végre találkozhat a kisbabával. Amikor azonban megérkezett, a fia elutasította őt, és egy szívszorító jelenet játszódott le.
Márk azt mondta telefonon, hogy túl elfoglalt volt, mert feleségének, Camillának és a vendégeiknek bevásárolt. Megígérte, hogy majd máskor találkoznak, de Amélia nem akart várni. Márk azonban hajthatatlan maradt, és letette a telefont.
A nő úgy döntött, hogy mégis elindul. Fogta a járókeretét, összepakolt néhány dolgot, és elindult. Az út lassú és fárasztó volt, de végül eljutott a fia házához.
Amikor azonban kopogtatott, Márk ridegen nézett rá, és azt kérdezte, mit keres ott. Nem engedte be, sőt, határozottan közölte vele, hogy menjen el, majd becsapta az ajtót.
Könnyeivel küszködve Amélia otthagyott egy kis csomagot az ajtó előtt, és elindult hazafelé. Egy szomszéd észrevette és hazavitte. Otthon teljesen kimerülten rogyott le a kanapéra, lábai feldagadtak és fájtak.
Márk eközben a vendégeivel foglalkozott, de egy idő után bűntudat kezdte gyötörni. Amikor észrevette az ajtó előtt hagyott csomagot és kinyitotta, gyermekkorából származó játékokat talált benne, amelyeket annyira szeretett. A meghatottságtól elsírta magát.
A felesége, Camilla, aggódva figyelte, és amikor Márk elmesélte neki, mit tett, az asszony azt mondta, hogy kérjen bocsánatot.
Márk visszament az anyjához. Amikor meglátta őt a kanapén feküdni, óvatosan mellé térdelt, felébresztette, és segített felállni. Elvitte a szobájába, bekente a feldagadt lábait, és őszintén bocsánatot kért.
Amélia megbocsátott neki. Másnap pedig végre találkozhatott az unokájával.
Márk megígérte, hogy soha többé nem hagyja magára az édesanyját.
Mit gondolsz arról, ha a felnőtt gyerekek gondoskodnak idős szüleikről? Oszd meg a véleményed, és küldd el ezt a történetet másoknak is.
