Egy kislány piros házat rajzolt a kastély falára… ám amikor a tulajdonos eltávolíttatta a falburkolatot, még a leghidegvérűbb férfi is hátrahőkölt attól, amit mögötte találtak…
Isabella egy kis piros házat rajzolt a kastély falára… ám amikor Adrián eltávolíttatta a falburkolatot, még Mateo is hátrahőkölt attól, amit mögötte meglátott.
Adrián a hatalmas szalon falánál találta Isabellát, aki teljesen elmerült egy rajz elkészítésében. A képen egy fákkal körülvett, apró piros ház látszott. A férfi kíváncsian megkérdezte tőle, hol látta ezt a házat.
A kislány azt válaszolta, hogy egy nő mutatja meg neki ezt a helyet az álmaiban.
Mögöttük Mateo, aki éppen arra haladt, hirtelen földbe gyökerezett lábbal megállt. Adrián azonnal észrevette az arckifejezésében bekövetkezett változást, és megkérdezte, ismeri-e ezt a házat. Mateo habozás nélkül tagadott.
Amikor azonban Adrián összehasonlította a rajzot a birtok régi térképével, felfedezte, hogy a ház pontosan a megjelölt helyen áll, több kilométerre a kastélytól.
A különös egybeeséstől felcsigázva úgy döntöttek, hogy odamennek.
Odabent egy gyerekszobát találtak, amelyhez tizenöt éve senki sem nyúlt. Az ágyon egy fénykép hevert, amelyen két nő szerepelt: Adrián édesanyja és egy fiatal nő, akit Mateo azonnal felismert.
Hátrált egy lépést, arca hirtelen halálsápadttá vált, majd remegő hangon suttogta:
— Őt soha nem lett volna szabad megtalálni.
👉 Ki volt a fényképen látható titokzatos fiatal nő, és milyen titkot próbált Mateo tizenöt éven át eltitkolni?
👉 Ennek a megrendítő történetnek a folytatása az első hozzászólásban található. Ne felejtsétek el bekapcsolni az „Összes hozzászólás” lehetőséget, ha nem jelenik meg a link. 👇👇👇
Isabella egy kis piros házat rajzolt a kastély falára… ám amikor Adrián megparancsolta, hogy törjék szét a falburkolatot, még Mateo is hátrahőkölt attól, amit mögötte meglátott.
Eleinte senki sem vette észre Isabellát. A kastély hatalmas szalonjában a felnőttek poharakkal és virágcsokrokkal teli asztalok körül beszélgettek. A csillárok aranyló fénnyel világították meg a sötét faburkolatot.
A fal előtt térdelve a kislány piros filctollal rajzolt. Két függőleges vonalat húzott, háromszög alakú tetőt rajzolt föléjük, majd befejezett egy apró, keskeny házikót.
Valentina észrevette, és azonnal odasietett hozzá.
— Isabella, mit csinálsz?
A kislány nem tűnt sem bűntudatosnak, sem ijedtnek. Egyszerűen csak a rajzára összpontosított.
Amikor elkészült, az ujját a rajzra helyezte.
— Itt van.
— Mi van itt? — kérdezte Valentina.
Isabella nem válaszolt.
Megérkezett Mateo, komor arckifejezéssel. Amikor meglátta a rajzot a faburkolaton, dühbe gurult, Valentina azonban azonnal közéjük állt, hogy megvédje a gyermeket.
Néhány méterrel arrébb Adrián némán figyelte a jelenetet. Feketébe volt öltözve, nyakában aranykereszt függött, tetoválásai pedig egészen a tarkójáig húzódtak. Figyelmesen megvizsgálta a szimbólumot, majd a falburkolat illesztéseit.
Arckifejezése hirtelen megváltozott.
— Törjék szét ezt a panelt! — parancsolta.
Mateo tiltakozott, de Adrián hajthatatlan maradt.
Néhány pillanattal később egy kalapács csapódott a fába. A faburkolat porfelhő közepette darabokra tört, és egy fekete fémajtó tárult fel mögötte, amelyen egy apró elektronikus szerkezet zöld jelzőfénye világított.
Isabella a legkisebb meglepetés nélkül nézte az ajtót, mintha már régóta tudta volna, hogy ott van.
Senki sem értette, hogyan fedezhette fel ezt az ajtót.
Adrián előhozatta a kastély régi tervrajzait.
Egy huszonhárom évvel korábbi dokumentumon a fal egyszerű válaszfalként szerepelt.
A legrégebbi tervrajzon azonban ugyanazon a helyen egy felirat állt:
P-17 — Műszaki bejárat.
A feliratot áthúzták, és két egymásnak ellentmondó megjegyzést írtak mellé:
„LEZÁRVA” és „NEM ELTÁVOLÍTANDÓ”.
Mateo azt állította, hogy semmit sem tud erről a létesítményről, de a reakciója felkeltette Adrián gyanúját.
Ekkor Valentina egy apró réztáblát vett észre a törmelék között.
Ugyanaz a kód szerepelt rajta: P-17.
Amikor kikérdezte Isabellát, megtudta, hogy a kislány nemrég egy kis sárga könyvet talált a szobája egyik fiókjában.
A könyvben több rajz is volt, amelyek pontosan ugyanazt a piros szimbólumot ábrázolták.
Egy kézzel írt mondat különösen felkeltette a figyelmét:
„Amikor megtalálod a barna falat, rajzold a házat a közepére.”
A következő oldalon újabb utasítás állt:
„Ne kérdezd, mi van mögötte. Csak mondd azt: itt van.”
Adrián ekkor megértette, hogy valaki szándékosan vezette a gyermeket ehhez a falburkolathoz.
Az utolsó oldal azonban még nyugtalanítóbbá tette az egészet.
Az aznapi dátum szerepelt rajta, valamint egy rejtélyes mondat:
„A fény zöld lesz.”
Honnan tudhatta a könyv szerzője, hogy a jelzőfény éppen azon a napon fog világítani?
Amikor visszatértek az ajtóhoz, hirtelen megszólalt egy belső telefon.
Valentina felvette a kagylót.
Egy eltorzított hang szólalt meg:
— Megtaláltátok a P-17-et.
Adrián átvette a kagylót, és követelte, hogy a beszélő árulja el a kilétét.
— Nem az ajtó a titok — válaszolta egyszerűen a hang, majd megszakadt a kapcsolat.
A széttört falburkolat mögött Valentina ekkor egy borítékot talált, amelyben egy tizenkilenc évvel korábbi fénykép lapult.
A képen négy ember állt ugyanazon faburkolat előtt: egy nő, két férfi és egy kislány, aki sárga kardigánt viselt.
Isabella azon a napon szinte teljesen ugyanolyan ruhát viselt.
A szobájában Adrián egy címkét talált a kardigán belsejébe varrva:
„P-17 — 2. ISMÉTLÉS”.
Tehát mindent előre elrendeztek, hogy újrajátsszanak egy régi jelenetet.
De vajon miért?
A fényképet vizsgálva Valentina észrevette, hogy a négy szereplő közül senki sem az ajtót nézi.
Mindannyian a szemközti falon függő hatalmas tükörre szegezték a tekintetüket.
A tükör kerete mögött egy apró titkos rekesz rejtőzött, amelyben egy régi kulcs és egy hangkazetta volt.
A felvételen egy nő hangja hallatszott.
— Ha ezt halljátok, az azt jelenti, hogy valaki újra eljátszotta a jelenetet. Ne nyissátok ki a fekete ajtót. A zöld fény nem azt jelenti, hogy az ajtót ki lehet nyitni. Csupán azt jelzi, hogy valaki máshol tudja, hogy megtaláltátok.
Ezután következett a legmegdöbbentőbb leleplezés:
— A valódi cél soha nem az volt, hogy megtudjuk, mi van a P-17 mögött. Azt akarták megfigyelni, hogy közületek ki adja ki a parancsot a fal szétverésére.
Mindenki lassan Adrián felé fordult.
A hang folytatta:
— Első alkalommal nem ő volt az. Ha ma Adrián adta ki a parancsot, akkor az ismétlés sikeres volt.
Ugyanabban a pillanatban a zöld jelzőfény kialudt, majd pirosra váltott.
Halk hangjelzés hallatszott, majd egy üzenet jelent meg a kis képernyőn:
2\. ISMÉTLÉS BEFEJEZVE.
Ezután egy második sor is megjelent:
KÖVETKEZŐ SZAKASZ: MATEO.
Mateo arca eltorzult a rémülettől.
A különös események kezdete óta Isabella most először fordította el a tekintetét az ajtóról.
Mateót nézte.
És ez az egyetlen pillantás elegendő volt ahhoz, hogy mindenki megértse: az igazi rejtély még csak most kezdődik.
