Egy idős, tehetős férfi hajléktalannak adja ki magát, hogy megtudja, ki érdemli meg az örökségét
Kilencvenedik születésnapja közeledtével Charles Beaumont ráébredt, hogy még mindig nem írt végrendeletet. Egy nap különös ötlete támadt: hajléktalannak adja ki magát a saját szupermarketjében, remélve, hogy így megtalálja azt a személyt, aki méltó a vagyonára. De ez a keresés sokkal bonyolultabbnak bizonyult, mint gondolta. Olvasd tovább a történetet az alábbi cikkben 👇 👇 👇 👇 👇 👇
Beaumont, Oklahoma legnagyobb szupermarketjének tulajdonosa, rendkívüli vagyonnal rendelkezett. Kilencvenévesen is megnyerő külsejű volt: élénk, mogyoróbarna szemek és gondosan fésült ezüstös haj jellemezte. Egész életét üzleti birodalmának építésére áldozta. Annyira lefoglalta a munkája, hogy soha nem volt ideje családot alapítani.
Az évek múlásával egy kérdés nem hagyta nyugodni: „Mi lesz mindazzal, amit felépítettem, ha már nem leszek?” Nem akarta a vagyonát jótékonysági szervezetekre hagyni, és az üzleti világban szerzett barátainak sem, akikben kevésbé bízott, mint amennyire tartott tőlük.
Mivel nem találta a választ, régi ügyvédjéhez, Richard Collins-hoz fordult.
— Mit tennél a helyemben, Richard? — kérdezte. — Minden lehetőséget mérlegeltem, de egyik sem tetszik.
— Tudom, hogy nem szeretné vagyonát jótékonysági célokra hagyni, — felelte az ügyvéd. — Van távoli rokona?
— Egy sem, — válaszolta Charles. — Árván nőttem fel. Amit elértem, azt egyedül, kemény munkával építettem fel. Olyasvalakire szeretném hagyni, aki érti, mit jelent ez.
— Megértem, uram. Ez egy nehéz döntés. Hadd gondolkodjam rajta. Térjünk vissza rá pénteken.
De Charles tudta, hogy addig nem fog csodás megoldás születni. Másnap leült az íróasztalához, és megpróbált egy listát összeállítani lehetséges örökösökről. Órákon át gondolkodott, de a papír üres maradt.
Ekkor egy váratlan ötlet villant be: „Mi lenne, ha próbára tenném az alkalmazottaimat? Talán köztük van valaki, aki osztozik az értékeimben.”
Másnap Charles rongyos ruhákat öltött, magához vett egy régi botot, és egy műszakállt ragasztott fel. Így álcázva lépett be a szupermarketbe.
Alig hogy átlépte a küszöböt, egy Chloé nevű pénztáros élesen ráförmedt:
— Tűnjön el, öreg! Nincs szükségünk magára itt!
— Kérem… Csak egy kis ételt keresek, napok óta nem ettem, — kérlelte Charles.
— Ez nem az én gondom, — vágta rá Chloé ridegen. — Menjen koldulni máshova!
Charles elszomorodott a keményszívűségen, és továbbment, abban reménykedve, hogy legalább a vásárlók között talál egy kis emberséget. De csak megvetést tapasztalt.
— Ki engedte be ezt a csavargót? — húzódott hátrébb egy nő. — Borzalmas szaga van!
— Dobáljuk meg apróval, aztán tessékeljük ki! — tette hozzá egy férfi.
Miközben Charles próbálta elmagyarázni, hogy csupán éhes, egy biztonsági őr lépett oda hozzá:
— Azonnal el kell hagynia az üzletet! A vásárlók panaszkodnak! Ki engedte be ide?
Charles éppen távozni készült, csalódottan, amikor egy hang szólalt meg mögötte:
— Hagyják békén ezt az embert!
Hátrafordult, és meglátta Marcot, a fiatal üzletvezetőt. Marc 25 éves volt, anyagi okokból félbehagyta a tanulmányait, és évek óta itt dolgozott.
— Chloé, nem így bánunk az emberekkel, — mondta határozottan Marc. — Foglalkozz inkább a kasszával.
Majd Charles felé fordult:
— Elnézést, uram. Jöjjön velem, segítek.
Marc fogott egy bevásárlókocsit, megtöltötte alapvető élelmiszerekkel, saját pénzéből kifizette a vásárlást, majd átnyújtotta Charles-nak a csomagot.
— Tessék, uram. Senki sem érdemli meg, hogy éhezzen.
Charles szeme könnybe lábadt.
— Miért teszi ezt? — kérdezte remegő hangon. — Kidobhattak volna, mint a többiek.
— Mert, — felelte Marc, — néhány évvel ezelőtt én is az ön helyzetében voltam. Éheztem, csavarogtam. Egy nap valaki segítő kezet nyújtott felém, és esélyt adott. Sosem felejtettem el.
Ebben a pillanatban Charles tudta, hogy megtalálta, akit keresett.
Hét évvel később, Charles Beaumont halála után, Marcot behívták Collins ügyvéd irodájába. Legnagyobb meglepetésére megtudta, hogy az idős férfi ráhagyta teljes vagyonát és üzletét, mellékelve egy levelet, amelyben megindokolta a döntését.
Ez a történet emlékeztet arra, hogy az őszinte jóság és az emberek tisztelete megváltoztathat egy sorsot. Marc önzetlen gesztusa megérintette Charles szívét, aki benne látta az ideális örököst.
