😳 Tegnap, miközben a városban sétáltam, a gondolataim máshol jártak, és a telefonomat bámultam 📱, hirtelen egy furcsa alak jelent meg a járdán.
Messziről azt hittem, csak egy régi rongy vagy egy elhagyott csődarab. Semmi szokatlan, gondoltam…
Már majdnem továbbmentem volna anélkül, hogy foglalkoztam volna vele… de valami – talán egy előérzet – miatt lassítottam a lépteimen. Közelebb mentem, és megmerevedtem. Amit találtam, végigfutott a hideg a hátamon 💥
👉 Olvasd tovább az első kommentben… 🧵
Amikor beljebb kerültem, sokkot kaptam: egy apró fűben élő siklót találtem, összenyomva és mozdulatlanul. Zöldes teste, összegyűrődve és lapítsan, rosszullétet okozott bennem.
Az arra sétálók teljesen figyelmen kívül hagyták, közönyösek voltak. A kocsik gyorsan elhajtottak, nem vették észre a frissen lezajlott tragédiát.
De én nem tudtam levenni a szemem róla. Ez a kép beégett az emlékezetembe. Nem csupán egy halott hüllőt láttam. Ez egy jel volt.
Egy ideje a városrész lakói egyre gyakrabban osztanak meg történeteket és fényképeket váratlan kígyótalálkozásokról: teraszokon, kertekben, épületek bejáratainál, akár lakásokban, erkélyeken vagy légnyílásokon keresztül behatolva.
Ezek a megfigyelések egyre bizarrabb helyeken szaporodnak. A szakértők riasztanak: az éghajlatváltozás, az urbánus terjeszkedéssel együtt, arra kényszeríti a vadon élő állatokat, hogy betörjenek az életterünkbe. A természetes területek zsugorodásával az állatoknak nincs más választásuk – alkalmazkodniuk kell… vagy eltűnnek.
A fűben élő siklók elszaporodása, bár ártalmatlan, riasztó tünet. Hirtelen megjelenésük a városokban – bár ártalmatlan – is aggasztó jelzés. A természet kopogtat az ajtónkon – néha szó szerint.
